Sok pár keseredik meg, amikor rájönnek, közéjük ékelődik valami, amit nem tudnak eltüntetni. Igények, amit sosem lesz képes megadni nekik a párjuk. Vajon ilyenkor mit lehet tenni?

Írtam már róla, hogy sokszor csak azért nem teszi meg a párunk, amit szeretnénk, mert nem tudja pontosan, mi is volna az.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy lehetséges olyan helyzet, hogy ami most nem megy, az később se fog menni. Se egy év múlva, se tíz év múlva, soha. Ahogy vannak dolgok, amit mi sem tudunk megtenni a magunk tökéletlensége miatt, úgy ez a párunkra is igaz.

A párunk az igényeinknek mindössze 80 %-át tudja kielégíteni legjobb esetben is, a maradék 20 %-ot nem tudja megadni nekünk. Vagy más megfogalmazásban, a párunk 10-ből nyolc igényünket meg tudja tenni, mindössze kettőről kell lemondanunk végleg. Így azért már nem is hangzik olyan rosszul, igaz?

Természetesen fájó, hogy le kell mondanunk valamely igényünkről, akár végleg. Sajnálhatjuk érte magunkat. Jogos. Ha pedig végeztünk az önsajnálattal, talán érdemes átpillantani a túloldalra, és felfedezni a párunk veszteség listáját is, ami a mi tökéletlenségünkből fakad...

Az, hogy életünk végéig a lyukat bámuljuk a sajton, és amiatt sóhajtozunk, vagy élvezzük a sajt ízét, rajtunk múlik. Koncentrálhatunk a veszteséglistánkra is. Mindennap elővehetjük, átolvasgathatjuk, kiegészítgethetjük, és szépen kitűzhetjük a falra, hogy szem előtt legyen. Vagy megtehetjük, hogy elővesszük mellé az- egyébként sokkal hosszabb- nyereség listánkat, és azt nézegetjük, és tanulunk meg örülni neki és hálásnak lenni érte nap, mint nap.

Aki a boldogság felé vezető utat kívánja megtalálni, annak erősen javallott megtanulni hálásnak lenni azért, ami van!

Ha úgy döntünk, hogy nekünk az a 20% kielégítetlen vágyunk annyira fontos, hogy a másik 80% esélyét sutba dobva új kapcsolatot kezdünk, megtehetjük. Csak egyet kell figyelembe venni, az új kapcsolatunkban sem tudunk 100%-ot megkapni. Lehet, hogy egy igényünk kielégül, de óhatatlanul lesz helyette egy veszteségünk.

Azt érdemes tehát mérlegelnünk, hogy mely igényeink súlyozottak. Melyikek fontosabbak, és melyek kevésbé fontosak, és talán érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy miért olyan fontos számunka az a hiányzó igény. Honnan ered, mi az oka, amiért úgy szenvedünk a hiányától? Valóban a kapcsolatunkból hiányzik, vagy valahonnan korábbról? 

Szívesen olvasna még hasonló témában?