Mozaikcsalád- 3 hiba, amit kerüljön el!

Napjainkban már egyre elterjedtebbek azok a családok, ahol az apának és az anyának is van az előző kapcsolatából gyermeke, és most közösen nevelik (legalább az idő egy részében) a gyermekeket. Lehet ezt jól csinálni, de nagyon sok sérüléssel is járhat, ha két külön családból lesz egy új a szülők szerelme kapcsán.

Mire kell, figyelni ennél a családszerkezetnél? Mik azok a tipikus hibák, amiket sokan elkövetnek? Erről lesz most szó!

A mozaikcsaládoknál az a felállás, hogy a pár együtt neveli ( legalább időszakosan) mindkét szülő korábbi kapcsolatából származó gyermek(ek)et. Tehát két külön családból lesz egy közös, új.

A problémák gyökere sokszor éppen ebből ered:

• Nem egyeznek a nevelési elvek a szülők között

Szinte elkerülhetetlen, hogy felmerüljön a probléma egy-egy szituáció kapcsán, hogy "ezt mi nem így szoktuk"!

Teljesen természetes dolog, hogy két külön család, két külön szokásrendszerrel, elvárásokkal legyen.

Fontos, hogy a szülők a vitás helyzetek kapcsán alakítsanak ki új, közös, mindkettőjük számára elfogadható szabályt. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy nem folytathatja egyik fél sem változatlanul az eddigi szokásrendszerét, mindkét féltől kompromisszumot igényel.

• A nem vérszerinti szülő konfrontálódik a párja gyermekével

Attól, hogy az új családban a szülők szeretik egymást, még nem lesznek a párjuk gyermekének szülei. Mindenkinek egy anyja és egy apja van, és nem várhatjuk, hogy a vérszerinti szülő helyére lépjen a gyermek életében új párunk. Ne is törekedjünk erre, vagy erőltessük ezt. Ne feledjük, nem a gyermek választotta ezt az életformát! Tartsuk tiszteletben a határainkat, és a másikét is. Ha a gyermek viselkedése kapcsán konfliktus lép fel, mindig a vérszerinti szülő konfrontálódjon a gyermekével!

• A gyerekek irányítják a szüleiket érzelmi zsarolással

A gyermekeknek nincs beleszólásuk, ráhatásuk a szüleik párkapcsolatára ideális esetben. Ha korábban egyszülős családként éltek valamelyik szülővel, és most ebben az új, mozaik családban kell megtalálniuk a helyüket, gyakran féltékenyek lesznek, megijednek, hogy "elvesztik" az anyjukat, vagy apjukat. Ez természetes jelenség. Ha azonban érzelmi zsarolással próbálják a szüleiket befolyásolni, alkalmasint eltávolítani az új párjától, már foglalkozni kell a kérdéssel. Meg kell nyugtatni a gyermeket, hogy nem veszít el, nem várjuk el, hogy a párunkra úgy tekintsen, mint a szülőjére, de el kell fogadni a döntésünket, hogy mi, felnőttek, így akarunk ezután élni, együtt.

Ezekben a kérdésekben sokszor nehéznek tűnhet megtalálni a mindenki számára elfogadható kompromisszumot. Hatékony segítséget kaphatnak, ha szakemberhez fordulnak.

Ha hasonló nehézséggel néznek szembe, keressenek meg bátran!