Miért dőlünk be a kapcsolatgyilkos hiedelmeknek?
Miért hisszük el a pusztító tévhiteket? Miért választjuk a rosszabb megoldást?!
"ha egy kapcsolaton dolgozni kell, az annyit is ér", "ha a párom nem érzi, hogy szeretem, már megette a fene", "ha én szeretek valakit a magam módján, az úgy jó! Ha tönkremegy a kapcsolat, az a másik hibája" Ki ne halott volna ilyen, vagy ehhez hasonló kapcsolatgyilkos tévhiteket?
Ha annyira károsak, és rombolóak, miért olyan népszerűek mégis azok a hiedelmek, féligazságok, amelyek makacsul tartják magukat az emberek fejében?
Nos, ennek több oka is van. Lássuk, melyek ezek!
- Mert sokszor van benne igazság
- Mert kényelmes
- Mert nem kell változni
- Mert jól felhasználhatóak, kéznél vannak
Bolondok lennénk elhinni valamit, amiről ordít, hogy sületlenség. A fél igazság is igaz- de csak félig!
Sokszor többet árt, mint használ, ha a helyzettől függetlenül ezeket a féligazságokat akarjuk alkalmazni. Minden helyzet egyedi, minden helyzet más. Vizsgáljuk meg, hogy a mi életünkben, az adott helyzetben mi a fél igazság másik fele! Lehet, hogy nekünk pont arra van szükségünk inkább!
Nem kell sokat agyalni, ezt hallottam, ez most pont áll rám, e szerint cselekszem. Nem kell végiggondolni semmit, egyszerűen, készen, felhasználhatóan jön velünk szembe az üzenet.
Éppen csak a magunk saját tudatos döntése hiányzik ilyenkor mögüle.
Ahhoz, hogy egy kapcsolatban megmaradjunk, óhatatlanul is szükséges a változás, a folyamatos önnevelés. Ha valaki lemond a hűségről, és a hosszú távú, tartós kapcsolatról, valójában a fejlődésről, a sokszor fájdalmas, de kifizetődő önnevelésről mond le: "én ilyen vagyok, ha kellek így, akkor jó, ha nem, hát az is jó! Az a fontosabb, hogy én ilyen maradhassak, és nem az, hogy veled maradjak"
Ezzel most nem azt szeretném sugallni, hogy gyökeresen más személyiségjegyeket kell magunkban kialakítani a másik kedvéért! Ó nem! De az, hogy mondjuk, a szemetet nehezemre esik ugyan kivinni, de a társam kedvéért megteszem, még nem olyan nagy változás, mint ahogy az is bevállalható, hogy bár én nem szívesen bókolok, azért megtanulok hetente egy jó dolgot kiemelni a társamról.
Ha szakítani akarunk, elég csak egyiket elővenni, és máris nem kérdez senki semmit, hiszen ezeket az "igazságokat" mindenki ismeri...
Nem is másnak kell megmagyaráznunk a döntésünket. Nekünk magunknak, és csak magunknak, be kell vallani, meg kell keresni az igazságot. Mert ha nem keressük meg, nem valljuk be magunknak a valódi okot, okokat, akkor nincs esélyünk rá, hogy jobban alakítsuk a dolgokat legközelebb!