Mi van a menthetetlen kapcsolatokkal?

2018.06.27

Mi van azokkal a párokkal, akik már olyan sok mindent megpróbáltak, de bizony nekik nem megy tovább?

Nagyon megosztó, és provokatív leszek, de szerintem nincsenek menthetetlen kapcsolatok, csak olyanok, amit a benne élők már nem akarnak megmenteni.

Hogy mondhatok ilyet?! És aki súlyosan alkoholista/drogfüggő házastársával él?! És akinek a párja személyiségzavaros, mentálisan beteg?! 

menthetetlen kapcsolatok
menthetetlen kapcsolatok

Van, amit nem lehet megmenteni! - Van, amit nem lehet megmenteni....?

Szeretem a másikat, DE ... Nagyon fontos, hogy figyeljünk arra, mi jön a DE után! Mert ez az, amiből megtudhatjuk, mi az, amit még jobban akarunk, mint együtt maradni! Hogy mi számomra a csúcsérték.

Ha például azt mondom: szeretem a páromat, de nem tudok így élni tovább, hogy minden nap megver, megaláz, abból tisztán látszik, hogy az, hogy nyugalomban, bántalmazásoktól mentesen éljek, az sokkal fontosabb, minthogy Józsi barátnője maradjak.

Ha egy kapcsolatot mindennél jobban szeretnék megtartani, ha az a csúcsérték nekem, hogy benne maradjak a házasságomban, akkor meg fogom tartani. Mert akkor azt mondom, igaz hogy ilyen/olyan a párom, DE én vele akarok élni ezzel együtt is.

Például, ha azt mondom, igaz, hogy a feleségem jóval ritkábban hajlandó csak az ágyba bújni velem, mint én vágynék rá, de én Marival akarok élni ezzel együtt is, akkor ez azt sejteti, hogy Mari tud nyújtani nekem valamit, ami a szexnél is fontosabb- vagy hovatovább azt, hogy az, hogy házasságban éljek Marival nekem fontosabb a gyakori szexnél.

Ha meg van olyan, amit jobban szeretnék, mint a kapcsolatomban maradni, akkor nem azért szakítunk/válunk el, mert effektíve nem lehet már tovább ezzel az emberrel lenni/élni, hanem azért, mert én jobban szeretnék valahogy máshogy élni már!

Ez nem baj, mindenkinek szíve joga meghozni ezt a döntést! Sőt, meggyőződésem, hogy nagyon komolyan meg kell vizsgálni ezt a kérdést házasság, vagy komoly elköteleződés (közös gyermek) előtt állóknak! Nem célom ítélkezni sem a házasságukban maradók, sem a válást választók felett!

Én akartam, de vele nem lehet...

Egyetlen célom van, hogy ne áltassuk magunkat, hogy én akartam, de vele nem lehet...

Mert minden játszmának két résztvevője van. Többnyire egy elszenvedő, meg egy élet keserítő. Egyiknek sem jó lenni... Sajnos ezek a játszmák legtöbbször már a kapcsolat eleje óta jelen vannak a pár életében, csak korábban még nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget, nem akarták meglátni, vagy nem mérték fel reálisan az ezzel járó nehézségeket. Vagy akkor az életükben az volt a csúcsérték, hogy családot alapítsanak, és ezért bevállaltak olyasmit is, amit ma már esetleg nem tennének, mert mára más lett a csúcsérték számukra.

Tapasztalatom szerint tizen, húszon év házasság után többnyire - tisztelet a kivételnek-nem azért válnak el a felek, mert valami új keletű problémával nem tudnak megbirkózni, hanem azért, mert belefáradtak abba, ami mindig is jelen volt...

Nem lehet, vagy nem akarom?

Miért olyan fontos, hogy kimondjam: nem objektíven lehetetlen ebben a kapcsolatban maradni, hanem én nem akarok ?!

Anno sokat hallottam ezt hajtogatni "minden férfi egyforma!", és nagyon idegesített, hogy miként lehet valaki annyira ostoba, hogy ezt el is higgye.

Aztán sok mindent láttam, tapasztaltam, tanultam, és rájöttem, azért hiszi el, mert neki tényleg minden férfi egyforma.

Mármint az ő hozzáállásával, attitűdjével, jó és rossz tulajdonságaival, sebeivel, hozott mintáival változás nélkül mindig egyforma típusú férfiakkal fog összejönni, tehát ebben az értelemben, neki tényleg egyforma minden férfi...

Azért fontos, hogy magunkra ne áldozatként tekintsünk csupán egy kapcsolatban, mert ha nem értjük meg, mi mivel járultunk hozzá a kialakult kapcsolati dinamikához, akkor esélyünk sincs más helyzetbe kerülni kapcsolatunkon belül, vagy jobbat választani, még ha oly nagyon is vágyunk rá!

Meg kell ismernünk magunkat, kendőzetlenül szembe kell nézni az igazsággal, és meg kell vizsgálni, mi a mi felelősségünk abban, hogy itt tartunk, min kellene munkálkodni magunkkal kapcsolatban.

Előre szólok, hogy a semmi, nem jó válasz :)

Minden mindennel összefügg

Egy kicsit olyan ez, mint a puzzle. Bizonyos alakúra kivágott formának meg van a maga párja, ahhoz illeszkedik. Ha szétszedem, és nem alakítok rajta, megint ugyan olyan alakú darab mellé fog illeszkedni. Ha más alakú darabhoz szeretnénk illeszkedni, a magunk kivágását is meg kell változtatnunk!

Meg van a veszélye, hogy a saját nézőpontunk korlátai miatt nem tudunk kívülről, objektíven tekinteni magunkra, tehát szerintem nem érdemes megspórolni a segítségkérést e téren. És ha lehet, ne a legjobb barátunkhoz, barátnőhöz forduljunk, hanem keressünk fel egy szakembert egyéni terápia, önismeret fejlesztés tárgykörében! 

Ha megváltozik egy részlet, az egész kirakó borul, változik

Nem csak azoknak javaslom, hogy kezdjenek el magukon- is -dolgozni, akik a szakítást/különválást választják! Akik a kapcsolatukban, házasságukban megmaradást választják, ők is rengeteget profitálhatnak, ha párterápia, párkapcsolati tanácsadás és / vagy egyéni terápia, tanácsadás mellett döntenek.

Ha a társam nem hajlandó változni, nem nyitott a segítségnyújtás igénybevételére, még nem jelenti, hogy nincs mit tenni!

Ha egy kártyaparti alkalmával mindig ugyan azokat a lapokat teszi le az egyik fél, és arra a másik is mindig ugyanazt rakja, akkor a játék menete nem fog változni semmit, akárhány menetet lejátszanak, akár milyen napszakban, pózban, ruhában! Ha tehát az egyszerű "Makaó" nevű kártyajátéknál maradunk példaként, ha a szív kilencesre mi mindig a szív tízest tettük, és erre a másik a tök tízest, itt az ideje, hogy most ugyanarra a szív kilencesre egy makk kilencest tegyünk le. Nem lehet a társunk következő lapja sem a megszokott már!

Ha a magunk hozzáállásán, viselkedésén, reakcióján sikerül változtatni, a másikat is "helyzetbe hozzuk", neki is kikerülhetetlen lesz a változás!

Szívesen olvasna még hasonló témában?