Mennyi múlik a jó párválasztáson?

Mennyire fontos, hogy megtaláljuk az ideális párt, akivel aztán boldogan élhetünk, amíg ...?

A mesék többnyire a pártalálás küzdelmén át kísérik el a hősöket, a hátralévő részt pedig elintézik azzal, hogy" nagy lakodalmat csaptak, és máig is boldogan éltek, ha meg nem haltak."

"Csak" a nagy Ő-t kell megtalálni?

Vajon tényleg az ideális pár megtalálása lenne a legfőbb feladat, és utána minden rendben lesz? És ha nem boldogulunk, az azért van vajon, mert nem a nagy Ő-vel élünk? Hibás volt a párválasztás?

Sokan gondolják úgy, hogy a kapcsolatuk boldogsága a választás szerencsésségén múlik kizárólag.

Én ezzel szemben azt mondom, egy kevésbé tudatos párválasztás ellenére is lehet boldogan élni, ha a társak egymásért és nem saját magukért dolgoznak.

Bizonyos kultúrákban nem a szerelemből házasodás a bevett szokás, hanem a család választ párt a fiataloknak. Ilyenkor mindkét fél számára tiszta a képlet, nem rajtuk múlott, hogy "egy csónakba kerültek", de ha már így alakult, éppen azon is dolgozhatnának, hogy jó legyen mindkettejüknek ebben a helyzetben.

Félreértés ne essék, nem azt javaslom, hogy vessük el a szerelem alapú párválasztást, és természetesen örülök neki, hogy volt alkalmam magamnak dönteni a jövendőbelimet illetően, pusztán azt szeretném jelezni, hogy nem biztos, hogy azok a tulajdonságok, jellemzők a meghatározóak egy kapcsolat boldogsága szempontjából, amit elsőre gondolnánk.

Min múlik a boldogság hát?

Az, hogy működik a kémia, hogy nagyon vonzó a másik, és rendkívül okos, vagy béketűrő,(mindenki behelyettesítheti ide a saját szempontjait) lényegében még nem garancia arra, hogy mi ketten jól fogunk majd kijönni hosszútávon is.

Az, hogy mennyire lesz tartós a boldogság, lényegében azon múlik, mennyire vagyunk elkötelezettek, és a párunk is mennyire az annak érdekében, hogy ezt az állapotot fent tartsa. Ha tudatosan készülünk a kapcsolat ápolására, ha felismerjük a saját és társunk valódi szükségleteit, igényeit, és ezekre reagálunk, és hajlandóak vagyunk a másikért tenni, és ez kölcsönös, akkor lényegében nyert ügyünk van.

Azonos értékek és elkötelezettségi szint

Ha hasonló értékrenddel rendelkezünk, jelentősen megkönnyíti a közös munkát. Mondhatnám fordítva is, ha nem rendelkezünk közel azonos elképzeléssel, értékrendszerrel, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz, ugyanis nem ugyanazt "vállaljuk" amikor belemegyünk a kapcsolatba.

Ha például számomra nem az a prioritás, hogy egyvalaki mellett találjam meg a boldogságot, hanem, hogy magamat mind teljesebben megismerjem, kibontakoztassam, akár annak árán is, hogy nem élek kizárólagos kapcsolatban, akkor nem fog hosszútávon boldog kapcsolatom alakulni valakivel, akinek az a prioritás, hogy velem éljen, és velem alkosson egy párt, és ezt várná tőlem is. 

Ugyanúgy, ha nálam az anyagi jólét, gazdagság a tízes skálás 8-as helyen áll az értékeim között, nyilván, hogy idő kérdése csak, hogy meddig tudok együtt maradni valakivel, akinek ez egyáltalán nem fontos.

Bizonyos értelemben tehát nem sok múlik a párválasztáson, mert nem attól leszünk boldogok évek múltán is, hogy a társunk szép, vagy humoros, netán gazdag. És nem attól leszünk boldogtalanok sem, hogy a szennyes ruháit széthagyja :)

De bizonyos szempontból igenis meghatározó, hogy kit választunk. Fontos ugyanis, hogy olyan párt választunk-e aki, hajlandó lesz küzdeni értünk, és akiért mi is hajlandóak leszünk kompromisszumokra, munkára, és akivel közös a célunk.