Hogyan vegyem rá a párom, hogy megtegye, amit kérek?

2018.05.30

Százszor megkértem már, de mégsem teszi meg... Miért? Lehet, hogy nem is érti! Az emberek nagy többsége- és így a párok is- nem beszélnek egy nyelvet, még ha ugyan az az anyanyelvük is.

Nem értik egymást, mert ugyanahhoz a szóhoz más és más jelentéstartalmat párosítanak, és ennek nincsenek tudatában! 

hatásos kommunikáció
hatásos kommunikáció

Félreértések, amik létezéséről még csak nem is tudunk

"Már sokszor megkértem, hogy legyen velem kedvesebb, de semmi! A párom még csak a füle botját sem mozdítja. Vagy- ami még rosszabb-, még neki áll feljebb, hogy már megint ezzel nyúzom! "

Lássuk, mit is értünk kedvesség alatt? Számomra a kedvesség például azt jelenti, hogy mosolyogva, nyugodt hangszínben beszélek valakihez. A férjem szerint azt jelenti kedvesnek lenni, ha őszinte érdeklődéssel hallgatja a másikat. Biztos vagyok benne, hogy Önnek is van egy definíciója a kedvességre, ami nem feltétlenül fedi az eddigieket.

Tisztán látszik tehát, hogy bár ugyanazt a szót használjuk, magunkban mást és mást kapcsolunk hozzá.

Ha pedig ez ezzel a szóval így van, miért ne lenne így a többivel is, mint pl udvariasság, dicséret, figyelmesség stb. ?

Úgy mondd, hogy én is értsem...

Ahogy a hentesnek sem annyit mondunk csupán, hogy húst kérünk, hanem megmondjuk egész pontosan, hogy mi az, amit szeretnénk, és mennyit belőle, úgy a párunknak is egész pontosan megfogalmazva, "konyhakészen" kell tálalnunk az igényeinket.

Ahelyett, tehát, hogy azzal bombáznánk, ismerjen már el minket, megkérhetjük, pl hogy hetente egyszer fogalmazzon meg egy dicséretet azzal kapcsolatban, amit tettünk, teszünk a családért. Vagy, pl ha társaságban vagyunk, mondjon egy pozitívumot rólunk vagy a munkánkról a barátaink előtt.

Ha valamit kérünk, megfogalmazunk egy igényt, de nem kapjuk meg a párunktól, első körben ne feltételezzünk szándékosságot!

Lehet, hogy egyszerűen nem azt értjük az adott szón mi, mint a párunk. Még az is lehet, hogy a maga értelmezése szerint meg is próbált a kedvünkbe járni, de azt mi nem vettük észre...Ha pedig valaki úgy érzi, megtette, amit kértek tőle, majd számon kérik rajta, hogy miért nem...nos, ez nem jó érzés senkinek, igaz?

Szívesen olvasna még hasonló témában?