Házassági szerződés- tudta, hogy Ön is kötött?! II.

Ahogy arról korábban írtam, a házasságkötésünkkor a tudatos szinten egy csodaszép ceremóniát élünk meg, míg a tudatalatti szinten megy az "üzletelés". 

A házastársunk részéről magára nézve kötelezőnek elfogadottként kezeljük a ki nem mondott elvárásaikat, igényeinket, házassággal, és főként a házastársunk viselkedésével, és szerepkörével kapcsolatos elképzeléseinket. Ez természetesen fordítva is igaz!

A gondok abból erednek, hogy erről ő mit sem tud, és nekünk is legfeljebb homályos elképzeléseink vannak, mindaddig, amíg egy pontot nem "sérül a szerződés"

Mit tehetünk hát?

• Először is érdemes magunk számára is megismerni, mik a konkrét elvárásaink, elképzeléseink a házastársunkkal kapcsolatosan. Ha magunk tisztában vagyunk vele, legalább már tudjuk kommunikálni a házastársunk felé.

• Érdemes elgondolkodni, mi az oka, ha az igényeink, elvárásaink rendre nem teljesülnek be. Vannak olyan kommunikációs technikák, amik segítségével eredményesen tudjuk párunk elé tárni igényeinket. Ha kritikát szeretnénk megfogalmazni, nagyon hasznos Gary Chapman útmutatása, a 3:1-hez "keverési arány", azaz három dicséret után jöhet egy kritika.
  

• Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk, de azt tapasztaljuk, hogy a társunk még mindig nem úgy viselkedik, ahogyan "kellene", meg kell vizsgálnunk, vajon mi ennek az oka?
  

1. Lehetséges, hogy neki pontosan ellenkező elképzelései, igényei vannak ezen a téren. Ha így van, itt az ideje, hogy közös nevezőre jussunk, azaz olyan közös elvet fogalmazzunk meg, ami mindkettőnk számára megfelelő.
   
2. Lehetséges, hogy a mi elvárásaink, az "én feleségem" , "én férjem" kezdetű strófáink egyáltalán nem illenek rá, sőt soha nem is illettek. Itt az ideje megismerni, és megszeretni azt a valakit, aki valóban az én férjem/feleségem!