Az öreg halász és a nagyravágyó felesége - avagy hogyan dolgozzunk egy megromlott kapcsolat javításáért, és hogyan ne
Talán sokan ismerjük ezt a klasszikus történetet: Az öreg halász kifog egy aranyhalat, aki három kívánságát teljesíti, ha visszaengedi őt a vízbe. A halász felesége mondja meg, mi legyen a kívánság, de az asszony, akinek semmi sem volt elég, mindig többre vágyik. Így aztán az aranyhal visszaváltoztatja őt is meg a halászt is szegény emberré büntetésül a feleség telhetetlenségéért.
Ha megkapjuk, amire vágytunk....
Néha így van ez a párkapcsolatunkban is! Ó, ha ezt megtenné/nem tenné a párunk, már nem is lenne semmi bajunk! - mondjuk, és sóhajtozunk.
Egy napon pedig valami úton-módon eljut az üzenet a párunkig, aki végre megfogadja a kérésünket, és nem teszi/vagy teszi, amit már annyit hangoztattunk.
És mi mit teszünk? Örülünk, hogy véééégre megtette? Megdicsérjük, hogy nem tette, amit eddig mindig, és annnyira zavaró volt?!
Nem.
Nem szólunk egy árva szót sem. Csak magunkban kipipáljuk, na ez meg van. És ettől kezdve ez lesz a természetes. Ha esetleg meg is említi nekünk valaki, hogy hát végre megtörtént, amit akartunk, megrándítjuk a vállunkat, és azt mondjuk, ó, hát ez még kevés ám a boldogsághoz! Inkább az kéne, hogy....hosszú a lista , mindig lesz róla választani való!
De a boldogság nem fog eljönni akkor sem, ha a következő, meg az azt követő, meg az azutáni kívánságunk is teljesül, ha így állunk hozzá!
A boldogsághoz az "itt és most" vezet
A boldogsághoz vezető út ugyanis ott rejtőzik az örömök észrevételében és megtartásában! Ha a társam tesz meg valamit értem, azt észre kell vegyem, és örülni kell neki! És ha én teszek meg valamit a társamért, arra se csak legyintsék, hogy á, hát ezt már rég meg kellett volna tenni, szóra sem érdemes! Ha rég meg kellett volna tenni, és mi csak most tettük meg, akkor örüljünk neki, hogy most sor került rá, hiszen régóta várhatott rá a társunk!
Engedjük meg magunknak, hogy örüljünk az eredményeinknek, akármilyen kicsinek tűnnek is! Ha ugyanis a célom, hogy felérjek a tizedikre, és nincs lift, be kell látnom, hogy az egyes lépcsőfokokon végig kell menjek, hogy felérjek. Ha egy emelettel, ha egy lépcsőfokkal feljebb vagyunk már, örüljünk neki együtt! Mert nem lehet feljutni a lépcsőfokok nélkül a tizedikre!
Bizony az aranyhal ránk is megharagudhat! Ha a társunk erőfeszítéseit semmibe vesszük, elismerés helyett csak azon sóhajtozunk, mennyire messze vagyunk még az ideális kapcsolattól, könnyen lehet, hogy a társunknak már nem lesz kedve ezért a kesergős borongásért dolgozni, és ott találjuk magunkat, ahonnan elindultunk, vagy még mélyebben...