Áll a bál a családom és a párom között- Mit tegyek?!

Mind vágyunk rá, hogy a választottunk jó viszonyban legyen a szüleinkkel, testvéreinkkel. Van, amikor ez azonban nem adatik meg.

Hogy mi az oka annak, hogy a családunk és a párunk között megromlik a viszony, szinte mindegy, abból a szempontból, hogy mi nagyon szenvedhetünk tőle. Számunkra kedves emberek nincsenek jóban, vagy esetleg ki nem állhatják egymást- ez pocsék érzés!

Megtörténhet az is, hogy a helyzet nem ennyire rossz, egyszerűen rendre napirendre kerülnek olyan kérdések, amiben mi a szüleinkkel helyezkedünk egy álláspontra a párunkkal szemben. Vagy egyszerűen nem is értjük, mi az, amiért nézetkülönbség van közöttük, annyira jelentéktelennek tűnik a szemünkben az ügy.

Az azonban borítékolható, hogy a párunk koránt sem így éli meg a helyzetet. Ha rendre a szemünkre veti, hogy a szüleink irányítanak bennünket, vagy, hogy az ő ellenében miért a családunk pártját fogjuk, vagy túlságosan nagy teret kapnak a szülők a kapcsolatban, akkor szembesülnünk kell a ténnyel: ebben ő lát tisztábban. Könnyen lehet, hogy nem váltunk még le a családunkról érzelmileg, egy érési folyamat elején állunk.

Ha komolyan gondoljuk az elköteleződést a társunk mellett, akkor egyetlen dolgot tehetünk, őt helyezzük legelőre a rangsorban a szívünkben. Hozzá leszünk lojálisak, és nem a szüleinkhez.

Ehhez néhány gyakorlati lépés, ami segít minket ezen az úton:

1.   Hallgassuk meg figyelmesen a társunk álláspontját! Ne ellenkezzünk, ne azt keressük, hogy miért nem látja jól a dolgokat, hanem igazán figyeljünk arra, amit mond.

2. Vegyük fel a párunk "szemüvegét", és ezen keresztül nézzük a családunkat. Azonosuljunk azzal, amit meghallgattunk, és kezdjük a történéseket ennek fényében nézni. Keressük, hogy mikor érjük tetten az igazságot a párunk szemével szemlélve a dolgokat!

3.  Merjünk megharagudni a szüleinkre, ha nem úgy viselkednek a párunkkal, ahogyan kéne! Merjünk megharagudni rájuk, ha nem tartják tiszteletben a kapcsolatunkat, határainkat!

4.  Tegyünk lépéseket azért, hogy változtassanak a viselkedésükön! Beszéljük meg velük, mi az, ami zavar, és mi az, amit szeretnénk, ha megváltozna. Mindezt persze nagyon nem mindegy, hogy miként tálaljuk, de ha feltárjuk előttük a valódi érzéseinket, biztosítjuk őket a szeretetünkről, és a támogatásukat kérjük a kapcsolatunk erősítéséhez, van rá esély, hogy pozitív legyen a fogadtatás.

Figyelem: nem biztos, hogy sikerül változást, vagy akár csak megértést is kieszközölnünk! Ebben az esetben el kell fogadnunk az ő korlátaikat, tudatosítani kell, hogy ők itt tartanak, nem tudnak előrébb lépni, és ehhez mérten kell megtervezni, hogy milyen formában tudjuk a társunk érdekeit szemelőtt tartva tartani velük a kapcsolatot.

Akár így, akár úgy alakul, bocsássunk meg szüleinknek, családunknak. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl elfogadjuk, szemet hunyunk a nem kívánt viselkedés felett, vagy a társunkat próbáljuk meg tovább gyötörni azzal, hogy ő változtasson az álláspontján, tagozódjon be "gyereknek"!

5.  Ha a társunkkal kapcsolatosan kritikát akar a családunk megfogalmazni, mereven utasítsuk el ennek meghallgatását, a párunkról pedig pláne ne panaszkodjunk a családunknak! Ha alkalmasint nem is értünk egyet a társunkkal, ezt más fórumon dolgozzuk fel!

6.   Tanuljunk meg konfrontálódni, kiállni a társunkkal alkotott egységünkért, és a párunkért. Nagyon sokat tud segíteni ebben, ha szakember segítségével haladunk végig ezeken a lépcsőfokokon.

Jó, ha tudjuk, ez egy hosszú folyamat, ami nem megy egyik napról a másikra! Hosszútávon azért bőven megéri a fáradtságot, energiát, mert jobban megéljük az egységet a párunkkal, és ez nagyban szerepet játszik a tartós, boldog kapcsolat fenntartásában.