Akármit teszek, akármit mondok, mindig talál benne kivetni valót, és biztos, hogy lesz egy keresetlen szava hozzá...

Ismerős?

Két lehetőség

Van, aki azt gondolja, ezek a teljesen egyértelmű jelei annak, hogy ideje továbbállni, mert veszély fenyegeti az önértékelését. A társa egy beteg lélek, akitől nem számíthat jóra.

Van, aki inkább arra szavaz, hogy bár nagyon fájdalmas elviselni a társa zsarnokoskodását, állandó kritikáit, de még mindig jobb, mint egyedül, ezért vele marad, és apránként teljesen elveszíti az önbizalmát.

Mind a két álláspontban van igazság, megérthető mindkettő, ám sok fájdalommal jár, akármelyik utat is választjuk.

És van, amikor egyik opció sem tűnik járhatónak: elkötelezettek vagyunk a házasságunk megtartásában, de elviselni sem akarjuk tovább az állandó kritikát, beszólásokat.

Mit tehetünk ilyenkor?

Harmadik út

Először is nem árt, ha tudjuk, azok az emberek, akik a másik önbizalmának aláásásán fáradoznak, akár tudatosan, akár tudattalanul, gyakran maguk is ugyanezt élték meg gyermekként, a szüleitől főként kritikát kaptak elfogadó szeretet helyett, és erős önbizalomhiánnyal küzdenek, amit a másik "lenyomása" által igyekeznek kompenzálni- nagyon helytelenül.

Azt, hogy valaki állandóan megjegyzéseket tegyen ránk, hibáztasson, kritikával illessen, és ezzel az önbizalmunkat szétzúzza nem jó felé vezető út, ha tűrjük. Nem mindegy azonban, hogy miként reagálunk a párunk viselkedésére.

Korábban már írtam róla, hogy nem mindegy, hogy miként kommunikálunk a párunkkal, sokszor a dolog sikere múlik a megfelelő, pozitív kommunikáción.

Ha a magunk érzéseivel tisztába jövünk a helyzet kapcsán, az sokat segít. Így meg tudjuk fogalmazni azokat a párunk felé is érthetően, úgynevezett "én közlés" formájában, amikor nyugodtan, nem a másikat hibáztatva, hanem a saját érzéseinkről beszélve kommunikálunk:

pl. Amikor azt mondtad ma reggel a gyerekek előtt, hogy pocsék a főztöm, nagyon rosszul éreztem magam. Megalázva, megszégyenülve, tele szomorúsággal, bánattal, csalódottsággal álltam. Igyekeztem, hogy valami olyat adjak elétek, ami ízlik, és amikor azt láttam, hogy ez nem sikerült, nagyon csalódott voltam. Különösen fájt, hogy a gyerekek előtt hangzott el mindez.

Ez a fajta kommunikáció megteremti a lehetőséget a párunk számára is, hogy empátiával tekintsen ránk, befelé fordulva, a saját érzéseit megvizsgálva a mi hibáztatásunk helyett magáról osszon meg valamit.

pl. Nyűgös voltam, bal lábbal keltem, nyomasztott, hogy tudtam, ma nagyon nehéz napom lesz bent a munkahelyen.

Attól, hogy értem, még nem mondom azt, hogy helyes!

Félre értés ne essék, nem azt szeretném ezzel sugallni, hogy attól, hogy megértem, a párom miért viselkedett úgy ahogy, akkor az azt is jelenti, hogy megengedhetőnek tartom!

Fontos a másik érzéseit elismerni, és ezzel együtt jelezni, hogy nem tartjuk elfogadhatónak, amit tett, a jövőben ne kerüljön erre sor.

pl. Sajnálom szívem, hogy nehéz napod volt, és nyűgös voltál. Legközelebb azonban jelezd, ha ideges vagy, és kérlek, figyelj oda arra, amit mondasz, és hogy ki előtt mondod. Nagyon fájt a ma reggeli jelenet.

Ha már gyakorlottak vagyunk a pozitív kommunikációban, az érzésekre fókuszálásban, és kellően tudatosak vagyunk, már az adott helyzetben reflektálhatunk a társunk kritikájára, bántó megjegyzésére, segítve őt is kizökkenni, felismerni a helyzetet. pl. látom most nagyon ideges vagy valamiért.

Külső segítség

Tisztában vagyok vele, hogy gyakran alakul ki elég erőteljes alá- fölé rendeltség ilyen párok esetében, és a kritikus fél gyakran zsarnokként lép fel. Nehéz helyzetben van ilyenkor a változtatni vágyó fél.

Sokszor, ha már rég óta bevett gyakorlat a pár tagjai között egy bizonyos negatív kommunikációs séma jól jöhet egy külső segítség. Párkapcsolati tanácsadás során mindkét fél számára biztonságos kereteken belül begyakorolhatjuk a pozitív kommunikációt is.

Ahhoz, hogy az önbizalomhiány ne destruktív módon hasson a kapcsolatunkra célszerű egyéni terápia keretein belül megkeresni a múltbéli sérelmeket, és azoknak feldolgozási módjait. Az önbizalmunk erősítésében párunk is nagy támaszunk lehet, ha egy szakember közösen vezet ezen az úton bennünket.

Szívesen olvasna még hasonló témában?